Radikális baloldali párt antiimperializmusról szóló nyilatkozata

Az antiimperializmus a Radikális Baloldali Párt politikájának egyik alapja. Az imperializmus elleni küzdelem nemcsak értékmeghatározás és külpolitikai kérdés, hanem magában foglalja a neoliberális, pénzügyi kapitalizmus világának ellentmondásainak átfogó megértését is. Az imperializmus nemcsak külpolitikai kérdés, hanem egy olyan világrendszer, amely az élet minden területét érinti, a kenyér árától a munkások helyzetén át az elnyomott csoportok felszabadításáig.

Az imperializmus, mint a kapitalizmus legmagasabb foka, a hidegháború befejezése után új, egypólusú szakaszba lépett. A tengelyhatalmak veresége a második világháborúban lefektette annak a nemzetközi rendszernek az alapjait, amelyben ma is élünk. Aztán megkezdődött a korábbi imperialista világfelosztás felbomlása a gyarmatokon keresztül, és kialakult az Egyesült Nemzetek Szervezetének új világa, amelyek formálisan szuverének és önrendelkezésen alapulnak, de anyagilag továbbra is a kapitalista centrumra és annak perifériájára osztva maradnak. A Szovjetunió bukásával és a valódi szocializmussal Európában nem volt olyan erő, amely szembe tudna állni a NATO hadigépezet és a kapitalista központ „független nemzetközi”, valójában birodalmi monetáris-pénzügyi intézményei által támogatott pénzügyi tőke tombolásával. , mint például a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank.

Az úgynevezett fejlett országok, a kapitalista centrumot alkotó országok a legnagyobb tőkekoncentrációval rendelkező, nemzetközi intézményeket irányító, integrált entitást alkotnak. Ezen a központon kívül vannak olyan országok, amelyek pénzügyi és technológiai függőségben vannak a fejlett országoktól, és amelyek természeti és emberi erőforrásai ebbe a központba áramlanak. Ez a globális egyenlőtlenség a maga nagyságában felülmúlja bármely országban fennálló egyenlőtlenségeket, és egyúttal erősíti, ha nem létrehozza azokat. A kapitalista centrum vezető országa az Amerikai Egyesült Államok, amely katonai és politikai erejét kivetítve egy ilyen rendszert tart fenn az első világ többi országának támogatásával.

A hidegháború utáni imperializmus a gazdasági és katonai szférán keresztül nyilvánul meg – egyrészt strukturális reformok, “sokkterápia”, privatizáció, megszorító intézkedések, másrészt közvetlen katonai beavatkozások kikényszerítésével. Az imperializmus központi helye a gazdaság tönkretételében és a munkásosztály megfosztásában hazánkban, valamint a kapitalista periféria más országaiban, szocialista pártként úgy gondoljuk, hogy az antiimperializmus harcunk szerves része egy igazságosabb társadalomért.

A neoliberális kapitalizmusba való átmenet évtizedeiben iparunk tönkrement és kiárusult, és munkahelyek százezrei szűntek meg a privatizációs kifosztás miatt. A munka- és lakásjogszabályokat az amerikai és európai partnerek közvetlen részvételével „reformálták”, az olcsó és jogfosztott munkaerő társadalma keretében, amelynek teljes egzisztenciális bizonytalanságban kell élnie – egy olyan társadalomban, ahol nincsenek feltételek a kizsákmányolás elutasítására. Mind az állam, mind a lakosság az adósságrabszolgaság állapotába kerül, és az IMF-től és a Világbanktól származó minden hitel új privatizációtól, értékesítéstől és a közszolgáltatások csökkentésétől függ.

Ez az egyre nagyobb nyomorúságba való átmenet – mint számos más országban – nem a szerbiai lakosok tapasztalatlanságának vagy valamilyen mentalitásbeli hibájának a következménye. Hanem a neoliberális kormány és az őt inspiráló, megoldásokat előíró, logisztikai, anyagi és ideológiai támogatást nyújtó nyugati oktatók közötti bűnözői kapcsolat terméke az emberek munkakörülményei és egzisztenciális biztonsága elleni folyamatos támadásaiban.

Ezzel párhuzamosan kívülről és belülről nyomást gyakorolnak Szerbiára, hogy rituálisan mondjon le az el nem kötelezettség és a függetlenség utolsó maradványairól. Ellen kell állni Szerbia részvételének a birodalmi blokk érdekprojektjeiben és hibrid háborúiban. Figyelembe véve a globális helyzet elmúlt néhány év romlását, ez az elhatározás elengedhetetlenné vált. Szükséges, hogy Szerbiában minden valóban háború- és imperialista ellenes erőt mozgósítsunk, hogy megakadályozzuk, hogy hazánk beleszoruljon a közelgő új hidegháborúba, és talán a következő világháborúba.

A geopolitikai helyzet súlyosbodásának forrása, Kína gazdasági felemelkedése, amely veszélyezteti a jelenlegi hatalommegosztást, és ami miatt az imperialista hatalmak ma már nyíltan követelik a Kínával és szövetségeseivel való konfrontációt, mint stratégiai prioritást. Ezért lehetünk tanúi a katonai erő növekvő európai és csendes-óceáni koncentrációjának, a hidegháborús tekintélyelvű légkör megteremtésének, a cenzúranak, a demokrácia eltörlésének és a „rossz befolyás” állítólagos ügynökei utáni vadászatnak.

Kihasználva azt a tényt, hogy a birodalmi hatalmak különböző progresszív társadalmi célokat, például a nők, az LGBT+ jogait vagy a környezetért folytatott harcot katonai beavatkozásokra, puccsokra és antidemokratikus rendszerváltásokra használják fel világszerte, különféle jobboldali pártok és szervezetek bújnak meg a nacionalista „antiimperializmus“ mögé, azzal a céllal hogy reakciós eszméket és a jogfosztottak és a kisebbségek elleni erőszakot terjesszenek.

Minden progresszív célt a birodalmi Nyugat rákényszerített termékeként állítanak fel, ahelyett, hogy szembehelyezkednének az általuk láthatóan kritizált neoliberális rendszerrel, a társadalom azon részeit támadják, amelyeket ez a rendszer a leginkább elnyomott, és őrkutyául szolgálnak. Ez különösen jól látható a jobboldali rasszista bevándorlóellenes retorikában és gyakran erőszakos gyakorlatban, amely a „fehér keresztény Európa” gondolatát az imperializmus kidolgozatlan arcának kiterjesztett karjaként tárja fel.

Halál az imperializmusra – szabadság a népeknek!

Radikális Baloldali Párt Kongresszusa, 2022.12.18. Belgrádban